vörös betyár

kutyás kalandozásaim

hozzászólások

  • HuYacusa: dr.oid Sajnálattal tapasztaltam, hogy nem írtál újabbat, pedig nagyon jól indult...én legalább is ... (2008.11.14. 20:43) miniatűr terrorista
  • HuYacusa: Eddig jó, folytasd légy szíves! (..bár ízlésem szerint a "kis szaros" jelzőt kispórolhattad volna.... (2008.10.22. 22:21) a kezdetek

miniatűr terrorista rémtettei

2008.10.23. dr.oid

Ki gondolná, hogy egy földből alig kilátszó tizenvalahány kilós apró jószág micsoda rettenetes dúlást képes véghezvinni egy takaros és tiszta otthonban. Ha nem a saját szememmel látom el sem hiszem. 

Sumónál a szőnyegek összepisilése bemelegítésnek számított. Szerencsére kölyökkorában nem nagyon kakált be. Konkrétan egy esetre emlékszem amikor valahogyan bejutott a wc-be és a padlón végezte el a dolgát elégedett pofával. Rendszeresen vittem sétálni, kutyatársaságba. A hosszabb túrákat csak 1 éves kora után engedélyezte az állatorvos. Ha egyedül maradt otthon beindult a bosszúhadjárat. Az asztalokról leszedte amit elért, megrágta a bútorok szélét, a szőnyegeket, leszakította a függönyt, leszedte 2m magasból a futóvirágot, a vázát összetörte, kiborította a virágföldet amiből kupacot csinált, azon trónolt körülvéve magát az innen-onnan ellopott szajréval és ártatlan képpel várta a hazaérkezőket. Húgom plüssegerét imádta. Rendszeresen kilopta rejtekhelyéről az ágyneműtartóból. Szájában a zsákmánnyal kiballagott az előszobába és letette. Elkapta a tapéta sarkát és másfél méteres csikot tépett ki belőle. Ezután visszavette szájába a plüssegeret és lepisilte a szőnyeget. Egyik nap lenyúlt egy csomag Faber Castell filctollat, szétrágta, a filcbetéteket egyenként szedtem ki a szivárvány minden színében tündöklő pofájából. Húgom kapott valakitől egy seprűn röpülő nemez boszorkányt drótból hajlított szemüveggel. Egyik napon hazamentem, a boszinak hűlt helye , csak az elgörbült szemüvege árválkodott a szőnyegen. Először azt gondoltam végezni fogok a kis mocsok kutyával. De a horrorshow látványától úgy elkapott a röhögés, hogy percekig nem tudtam abbahagyni. Akármilyen rossz a kutyám mindig megbocsátok neki, még akkor is ha előtte a "haját" ordítottam le. Sumó hihetetlenül bűntudatos, sunnyogó képet tud ilyenkor vágni.

Kutyagyerekként egész este randalírozott, majd a nap fénypontjaként pontban éjjel fél háromkor rutinszerűen következett az ünnepélyes hányás. Nemsokára már az első nyammogásra talpra ugrottam és negyedóra alatt levezényeltem a mutatványt. Félig véreb révén Sumó orra állandóan a földön pásztázott. Szinte művészi tökélyre fejlesztette a szaglászásnak álcázott szedegetést. Rendőrként követtem minden lépését de sokszor volt gyorsabb nálam. Bevezettem a pofavizitet. Ha zápfogain maradékot találtam egy-egy akciója után azonnal szankció következett. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vorosbetyar.blog.hu/api/trackback/id/tr9728113

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása