vörös betyár

Sumó új nevet kapott tőlem és Macivá avanzsált. Szép pofája emlékeztetett TV Macira, homlokát pedig zseniálisan tudta ráncolni. Ilyenkor úgy nézett ki mint Yoda aki gondterhelten Palpatine szenátor éppen aktuális gaztettének következményeit mérlegeli. Maci testalkata is macisodott, öt hónaposan már nyoma sem volt a puha kölyökbundának a gombóc kölyökkutya testnek. Lábai párosával nyúltak meg. Hol elöl volt rövidebb, hol hátul. Hosszabb lett a háta. Volt egy időszak amikor testéhez képest madárfejű volt, nagy lapát fülekkel, hosszúra nyúlt kamukirály Pinokkió orral. Kopasz hasán vajszínű aljszőr nőtt. Eltűnt a kankölykök csutkapamacsa a szerszám végéről. Vicces mutáló hangon ugatott. Már nem kis pilincka farkincájával csapdosva csóvált amikor örült. Csányi Vilmosról ekkoriban olvastam pár cikket, s kutyám kamaszodásával belecsöppentem az etológia sűrűjébe. Maci tejfogait elpotyogtatva készülődni kezdett a janiszerepre. Megkérdőjelezhetetlen alfa pozícióját szuggesztív metakommunikatív eszközökkel demonstrálta. Morogva szaggatta kedvenc melegítőgatyám szárát, sokszor sikerült félig lerángatnia rólam. Jampecként masírozott föl-alá, úgy gondolta az ő feladata sétáltatni engem. Tüdőgyulával feküdtem 42 fokos lázas hidegrázással küzdve. Ordítva mint egy kiképzőőrmester lerángatta rólam a takarót és a lábamnál fogva elkezdett levonszolni az ágyról. Még az ágyat is bególyázta volna a hatás kedvéért ha hagyom. Borult a bili. Meg kellett mutatnom neki ki a főnök. Bunyóztunk párszor. Nem komolyan, birkózásszerűen. Nem vagyok lekvár gyerek, néhányszor belepasszíroztam a földbe miközben rámordultam. Kívülállóként lehet, hogy elmeroggyant viselkedésnek tűnik, de működött. Maci fokozatosan megértette, hogy nincs értelme a gazdit kóstolgatni, mert kevés ő ahhoz. Akaratok versengése volt ez, ami az erősebb akarat győzelmével zárult. Utólag belegondolva ráfaragtam volna ha engedek neki, kezelhetetlen zsarnok vált volna belőle. Öntörvényűsége és konoksága génjeiből fakadóan megmaradt de kordában lehetett tartani. A marokszám befalt sajtízű Lavet csonterősítő és multivitamin tabletták megtették a hatásukat, túlteljesítettük a tervet. Maci szép nagydarab rozsdavörös bársonyszőrű negyvenkilós kamaszkutyává cseperedett. Új megnyúlott testével eleinte nehezen barátkozott és viccesen mozgott benne. Márta az állatorvosnő egy-másfél éves koráig nem javasolta a domboztatást az izületek védelmében. Kimélő üzemmódban növeltem a séták időtartamát. Különös kapcsolat alakult ki köztünk. Kutyám megérezte a jelenlétemet akkor is amikor nem látott. Ha befordultam az utca végén már tudta, hogy hazajöttem. Létezik hatodik érzék, sőt állítom, hogy a kutyák megérzik a ki nem mondott gondolatokat, rossz hátsó szándékot, kiszúrják és megugatják a rosszindulatú, gonosz embereket. Lehet, hogy nem minden kutyánál működik, Macinál atombiztosan jelzett a tudatradar. Ha hangosabban vitakoztam a családból valakivel közénk állva intézkedett. A kamaszkorral lassan megjelent az ivarérettség ami megváltoztatta az ismerős kutyafalka erősorrendjét. A kanok veszélyt szimatoltak az új trónbitorlóban, a szukák potenciális partnert láttak benne. Maci határozottan lépett fel, legalábbis ő úgy képzelte, sajnos a valóság néha rácáfol a képzetre. A kutyák gyorsabban mozognak az embernél és én nem tudtam mindig megvédeni az előbb-utóbb elkerülhetetlen konfliktushelyzetekben.

bizony bántam, hogy nem volt nálam a fényképezőgépem. Tegnap hatalmas felhőszakadás és jégeső tombolt a nap második felében. Kora reggel szárnyas jószágok lepték el a környéket. Guberáló károgó fekete varjak. Gondolom az eső feláztatta a szántóföldeket és az énekesmadarak népes családjának Joe Cocker hangú renitens tagjai az egyszerűbb élelmszerző megoldást választották. A bazi alumínium szemeteskukák peremén ücsörögve szajréztak. Az egyik turkiban tomboló divatéhes háziasszony mohóságával csapott le csőrével a résnyire nyitott tető által szabadon hagyott nyílásra. Fölkapott egy holmit, megnézte, 'eznemjó' gesztussal már dobta is a földre. Ami érdekesebbnek tűnt azt rázni kezdte hátha kihullik belőle valami jó falat. Rettenetes kuplejárt hagyott hátra a fényes tollú fosztogató. A Balaton déli partjának üdülőhelyein ősszel és télen láttam hasonlót. Ott dolmányos varjak vágták ki csőrükkel szemeteszsákokat és szórták szanaszét az érdektelen tartalmat. Élelmes, 'nagypofájú', gátlástalan társaság. 

A járdán előttem tíz méterrel zsírtól narancsárgára színeződött nejlonzacskóval küzdött egy bandatag. Egy jóféle melósreggeli maradványai: hagymás paprikás zsíroskenyér szalonnával alkothatták az értékes zsákmányt - gondoltam a bölcs etológus szerepében tetszelegve. A madár amikor észrevett fölhagyott az akcióval. Egy angol lord eleganciájával totyogott a pázsitra úgy téve mintha semmi sem történt volna. Sunnyogó arckifejezéssel méregetett miközben kukac és lárvakeresést mímelt. Miután a tetthelytől biztos távolságra kerültem visszasurrant zacskózni. Gerald és Lee Durell valószínűleg örömkönnyektől csillogó szemmel fűztek volna be egy újabb filmtekercset a kamerába, hogy a bokrok biztos fedezékéből teleobjektívvel örökítsék meg a tanulságos pillanatot. David Attenborough lekesen akár egészen a zseniális egyed közelébe is merészkedne, hogy összegörnyedve Végvári Tamás hangon elsuttogja kommentárját. - A rendkívüli adaptációs készség megnyilvánulását láthatjuk e közönséges vetési varjú viselkedésében. Konrad Lorenz óta tudjuk, hogy a varjúfélék a többi madárfajjal összehasonlítva kiemelkedő intelligenciával rendelkeznek. Ez a példány az öröklött és bevésődött viselkedésmintát egyéni, tanult viselkedésmintával váltotta fel. Egy nejlonzacskóból szedegeti a magyar nemzeti eledel az úgynevezett 'zsíroskenyér' morzsáit. Nekem csak a hitetlenkedő fejcsóválással vegyes röhögés és az átélt élmény maradt.

Félreértés ne essék nem Mao bácsi csodálatos életéről és tetteiről fogok az elkövetkezőkben értekezni, hanem a kamaszkutyám nevelése során alkalmazott pedagógiai módszerek hatásosságáról.

Volt egy exorvostanhallgató zöldséges akivel jó haverságba kerültem és pár méterre volt a bódéja a könyvesstandtól. Elhatároztuk, hogy leszoktatjuk Sumót a kukázásról. Időközben ugyanis annyira gátlástalan lett, hogy megitta Karcsi bácsi sörét aki mellettem lévő placcon helyettesítette az újságárust. Kutyagyermekkorának egyik legnagyobb rémtettét Sumó ekkoriban követte el és féltem, hogy antiszociális színezetű, társadalomra veszélyes magatartásának súlyos következményei lesznek:D

Történt egyszer, hogy egy gyermek kapott anyukájától egy szép nagy kakóscsigát, amolyan igazi békebelit ami csak úgy ragadt a belepakolt kakaótól és akkora volt mint a kutyám feje. A drága gyermek nagy élvezettel harapott bele a mennyei péksüteménybe. Sumó ekkor eléosont és pofáját nyalogatva próbálta a lurkó értésére adni, hogy igényt tart a csemegére. Természetesen nemleges választ kapott. Ekkor abbahagyta a farokcsóválást és olyan hangerővel kezdett ugatni ami a torkán kifért. Nem tudom, hogy a vékonyka kutyagyerek hang milyen hangerejű volt, de felnőttkori ugatása kb. 114 decibel spéci Nokia telóm mérése alapján. A falatozó gyermek arca falfehérre váltott, összerezzent, ezzel egyidőben kiejtette a kezéből a kakaóscsigát amit a kutyám egy elegáns mozdulattal kitátott pofával elkapott mintha tudta volna mi fog következni. Fél percen belül nyomtalanul eltűnt minden falat. Szerencsétlen gyermek hangosan bömbölt anyukája nem győzte vigasztalni. Rázott a röhögés. Ugyanakkor belegondoltam, hogy Sumó "kirabolt" egy kisgyereket és ha így folytatja felnőtt kutyaként bünöző lesz rabló, tolvaj és utonálló. A társadalom védelme érdekében hathatós módszerekkel kellett fellépnem az ilyen társadalomellenes, állampolgárok személyét, javait veszélyeztető magatartásokkal szemben:D  

Ki gondolná, hogy egy földből alig kilátszó tizenvalahány kilós apró jószág micsoda rettenetes dúlást képes véghezvinni egy takaros és tiszta otthonban. Ha nem a saját szememmel látom el sem hiszem. 

Sumónál a szőnyegek összepisilése bemelegítésnek számított. Szerencsére kölyökkorában nem nagyon kakált be. Konkrétan egy esetre emlékszem amikor valahogyan bejutott a wc-be és a padlón végezte el a dolgát elégedett pofával. Rendszeresen vittem sétálni, kutyatársaságba. A hosszabb túrákat csak 1 éves kora után engedélyezte az állatorvos. Ha egyedül maradt otthon beindult a bosszúhadjárat. Az asztalokról leszedte amit elért, megrágta a bútorok szélét, a szőnyegeket, leszakította a függönyt, leszedte 2m magasból a futóvirágot, a vázát összetörte, kiborította a virágföldet amiből kupacot csinált, azon trónolt körülvéve magát az innen-onnan ellopott szajréval és ártatlan képpel várta a hazaérkezőket. Húgom plüssegerét imádta. Rendszeresen kilopta rejtekhelyéről az ágyneműtartóból. Szájában a zsákmánnyal kiballagott az előszobába és letette. Elkapta a tapéta sarkát és másfél méteres csikot tépett ki belőle. Ezután visszavette szájába a plüssegeret és lepisilte a szőnyeget. Egyik nap lenyúlt egy csomag Faber Castell filctollat, szétrágta, a filcbetéteket egyenként szedtem ki a szivárvány minden színében tündöklő pofájából. Húgom kapott valakitől egy seprűn röpülő nemez boszorkányt drótból hajlított szemüveggel. Egyik napon hazamentem, a boszinak hűlt helye , csak az elgörbült szemüvege árválkodott a szőnyegen. Először azt gondoltam végezni fogok a kis mocsok kutyával. De a horrorshow látványától úgy elkapott a röhögés, hogy percekig nem tudtam abbahagyni. Akármilyen rossz a kutyám mindig megbocsátok neki, még akkor is ha előtte a "haját" ordítottam le. Sumó hihetetlenül bűntudatos, sunnyogó képet tud ilyenkor vágni.

Kutyagyerekként egész este randalírozott, majd a nap fénypontjaként pontban éjjel fél háromkor rutinszerűen következett az ünnepélyes hányás. Nemsokára már az első nyammogásra talpra ugrottam és negyedóra alatt levezényeltem a mutatványt. Félig véreb révén Sumó orra állandóan a földön pásztázott. Szinte művészi tökélyre fejlesztette a szaglászásnak álcázott szedegetést. Rendőrként követtem minden lépését de sokszor volt gyorsabb nálam. Bevezettem a pofavizitet. Ha zápfogain maradékot találtam egy-egy akciója után azonnal szankció következett. 

Sumó -bár átkereszteltem egy rá jobban illő névre írásomban így fogom hívni- szóval Sumó hamar belopta mindenki szívébe magát elevenségével, kedvességével, játékosságával. Ekkor még nem sejtettem -akár Pelikán József a Tanúban- milyen feladat szakadt a nyakamba a kölyökkutyával. Sumó viselkedésében voltak olyan elemek amelyek arra utaltak, hogy nem egy átlagos egyéniség. Határtalan önbizalommal járkált fel-alá, nem félt különösebben senkitől és semmitől, rettenetesen kíváncsi volt és erőszakos, minden érdekelte amit látott. Farkincájával vagy csóvált de úgy, hogy a hátsója majdnem szétesett, vagy az égnek meresztette mint egy villámhárítót. Az csak otthon került alapállásba . Lelkesen nyuvasztotta kutyatársait. Egy jámbor idősebb skót juhászt hosszú szőrénél fogva ráncigált, játszópajtársait szabályosan a földbe döngölte bírkózás közben, némelyikkel szabályosan feltörölte a placcot. Ezek a jelek mind-mind arra utaltak, hogy Sumó domináns kutya. Pont ez hiányzott egy kezdő kutyásnak!

Eljött az ideje, hogy látogatást tegyünk Mártánál az állatorvosnál. Megkapta az első oltásait a oltássorozatból, a féreghajtó tablettákat és a doktornő megvizsgálta. Először leonberginek nézte de miután fény derült a családfára megjegyezte, hogy jól sikerült keverék. Sumó a szurikat rezignáltan, nyikkanás nélkül tűrte. Márta azt jósolta, hogy mire felnő nagytestű, kb. 50 kg-os kutya lesz tekintettel a sarplaninac nagymamára. Nem tévedett. Ettől fogva több mint egy éven keresztül marékszám tömtem Sumó pofájába a Lavet csonterősítőt mellé pedig multivitamint. A sajtízű tablettákat imádta. Úgy ette őket mint ló a kockacukrot. Éhenkórászkának teljesen mindegy volt mit kap enni, a marék vasszöget a vagy sódert ugyanúgy megette volna mint a kölyöktápot. Kiszedtem a pofájából követ, betondarabot, sörösüveg-szilánkot, fadarabokat, koszos csontot, teniszlabdát, PET palackot, Swatch órámat darabokban stb.

Egy napon megtörtént vele az első baleset. Addig eszetlenkedett egy ajtó előtt amíg a nehéz vas az egyik mellső mancsára csukódott. Na, akkor hallottam először azt a magas hangú panaszos nyüszítést amivel a kutyák fájdalmukat jelzik. Sumóban egy gyerekszínész veszett el. Panaszosan emelgette mancsát és nyihogó-nyüszögő hangokkal jelezte, hogy ő most rendkívül súlyosan megsérült. Természetesen járni nem tudott, inkább nem akart. Elégedetten himbálózott a sporttáskában amiben lélekszakadva vittem föl Mártához. Életem végéig bűntudat gyötört volna háromlábú, nyomorék kutyám láttán. Természetesen csonttörésről szó sem volt, mindössze egy körömágysérülés történt, ami meglehetősen fájdalmas, de szerencsére szépen meggyógyult. 

Sumót reggelente magammal vittem könyvet árulni. Ha éppen nem szökésben volt, galambokat kergetett vagy más kutyákat gyepált. A fennmaradó időben aludt. Annyira rossz volt, hogy egy idő után pórázra kellett kötnöm. Hevenyészett ágyat csináltam neki, kis kék törölközőjével betakartam. Csak fekete pofácskája látszott ki, meg szanaszét álló fülei. Ekkor jelentek meg az első "zarándokok". Egyetemista lányok voltak akik az ABC-be jöttek vásárolni de nem bírtak ellenállni a kiskutyának. Sumó remek csajozónak bizonyult. Valahogyan elérte, hogy a legcsinosabb lányok dögönyözzék. Szoknyavadászként rengeteg ziccert használhattam volna ki abban az időben. Némi irigységgel konstatáltam, hogy kutyám jóval szebb mint én.

 Vörös betyár. Nagyanyám hívta így a falujában élő gyerekkori játszótársamat aki égetnivalóan rossz kölök volt. Kutyámra ennél találóbb jelzőt jelenleg nem tudok.

A történet 1996-ban kezdődött. Egér, hörcsög és tengerimalac generációk gondozása és felnevelése után akkoriban értem meg lelkileg a kutyatartásra. Újra elkezdtem mindenféle kutyás könyvet bújni. Természetesen csak fajtatiszta ebek jöhettek szóba. Bullterrier. Hmm... Mokány, határozott, vagány, játékos, jókiállású, okos. És tojásfejű, legfőképpen terrier. Konok, brutális, az emberekkel ugyanakkor barátságos. Akkoriban könyvet árultam egy közért előtti placcon. Rendszeresen arra járt egy bullterrieres. Tetszett, tetszett a kutya de nem találtam elég intelligensnek. A legrosszabb az volt, hogy az emberek rettegtek tőle. A pittbullok ellen például médiahadjárat indult. Megskalpolt öregasszonyokkal, kinyuvasztott gyerekekkel riogatták a népet. Nem akartam, hogy megmérgezzék újdonsült kutyámat, mégha  távoli rokona is a pitbullnak. Project léállítva.

Megismerkedtem egy elvarázsolt egyetemista párral. A fiú torzonborz vörös hajú, rőtszakállú, szemüveges, tarisznyás hobókülsejű. A lány művészkinézetű. Talán néprajzosok lehettek, már nem emlékszem. Velük volt egy magas, fekete, hosszúszőrű szuka. Kelta. Egy jól sikerült németjuhász- sarplaninac (szerb farkasölő) keverék. Egy szép napon Keltát megugrotta egy Dingó nevű hannoveri véreb. Dingó nagy csavargó volt. Végigcsajozta a környéket. Szerelmük gyümölcse lett egy alom kiskutya. Az egyetemisták a megmaradt utolsó kölyköt felajánlották nekem. Már nem nagyon tudták etetni, mert rettenetesen beles volt. Kiette az ösztöndíjükből őket. A Pacsirta utcából az ott lakók segélycsomag gyanánt hordták a kaját. Köztük egy idős, fehérhajú, joviális úr.

Május volt. Szép napos idő. Munka után elindultam kutyanézőbe. Az egyetemisták kis kommunában éltek egy régi kertesházban. Bementem a kertkapun. Megláttam Keltát. De, hol van a kölyke? Éppen szajrézott. Az egyik lány porszívózás után ki akarta rázni a porzsákot a kis szaros meg elkapta és majdnem megette. Úgy kellett a szájából kirángatni. -Sumó,Sumó!Mit csinálsz, hagyd abba!-kiabálta a lány. Több se kellett Sumónak Kelta után eredt. Bepróbálkozott hátha van még teje az anyjának. Lett égtelen sivalkodás, ugatás. Kelta jól megverte, majd megfordult és a hátsó lábaival elkezdett kotorni betemetve Sumót porral és földdel. Ő megrázta magát. -Ez a kutya kell nekem!- villant át az agyamon. Még nem tudtam mire vállalkozom. Összehaverkodtam vele. Az egyetemisták odaadták ajándékba. Pontosabban egy korsó sörért. A sörözés elmaradt. Mea culpa.

A kis vakarcs egy darabig jött velem. Aztán lefeküdt és nem volt hajlandó tovább menni. Fölnyaláboltam. 3 hónaposan 12 kg volt. A kezemben cipeltem hazáig, dőlt rólam a víz pedig sosem voltam gyenge gyerek. A folyosón letettem és jól megnéztem a délutáni fényben. Erős, jóhúsban lévő kiskutya volt. Bundája rozsdavörös. Kifejezetten szép pofájú, jó kiállású. Fülei feketék és bársonyosak. Pofáján a fekete szőr maszkká állt össze. Hátától egeszen a farka végéig fekete sáv futott végig. Pocakja még kopasz de már kezdett megjelenni a piszkosfehér inkább tojáshéj színű aljszőre. Csutkapöcsén kis fekete pamacs. Mancsai rozsdavörösek, fekete karmokkal és talppárnákkal, ujjai között finom szőr a hasán lévővel megegyező színben. Homlokát állandóan ráncolta, mint Yoda a jedimester. Borostyán és rozsdabarna árnyalatú szemei  szinte világítottak. Átható komisztekintet. Ez a kutya okos. Nem is kicsit.

Sumó megingathatatlan önbizalommal lépett be az ajtón. Meg sem állt a nagyszobáig. Az otthoniak felkiáltottak meglepetésükben.